Mindig az a legszemetebb, amikor az aktuális fogatlan tahó-bunkó redneck útbaigazítja a jövevényeket. Köpköd, bűzlik, mint a dög, és amint felüti a fejét már tudod, hogy innen egyenes az út a vérfröccsköldébe. Nincs ez másképp most sem, amikor a népes amerikai család a sivatagon keresztül utazik, mert ott k*rva sok a látnivaló. Végül is, ha úgy vesszük, az biztos, hogy olyanban lesz részük, amit eddig még sehol sem láttak vagy éreztek. Az atomsugárzás elkorcsosodott, torz szönyszülöttjei várnak rájuk kifent baltával és szétálló fogakkal a tűzforró sivatag kellős közepén. Nesze neked utazás. 

Máig értetlenül állok Hollywood azon tétlensége előtt, hogy nem képes Alexandre Aja kezébe egy eredeti forgatókönyvet nyomni mondjuk azzal a felkiáltással, hogy "Gyere baszod, ezt csináld meg!". Nincs még egy rendező, aki a horror-szcénán belül szemmel látható tehetségét folyamatosan szedett-vedett, jobb-rosszabb remakek-be invesztálná. Aki a gyökeresen zsé-kategóriás sztorival rendelkező Piranha 3D-ből kihoz egy ilyen nyers, sokkolóan erőszakos és több hektoliternyi vérrel nem éppen gazdálkodó eszetlen gore-orgiát, arra ne mondja senki, hogy iparos. Na jó, félig az. De több, mint nyilvánvaló, hogy amit ezekből a feldolgozásokból kiprésel a francia direktor az alapján jócskán több babér teremne számára. 

Maradjunk a jelen darabnál, amiből Aja nem csak, hogy erőszakorgiát farag, de a majdnem két órás játékidőben még arra is szakít időt, hogy karakterizáljon. Persze túlzásokba nem esik, csak éppen annyira bont ki néhány szereplőt káromkodással és egy-két jól elhelyezett poénnal, hogy legalább egy hangyányit szorítsunk érte, ha arra kerül a sor. A hangsúly nyilván nem ezen, hanem a kendőzetlen pokoli mészárláson van. Arról, hogy vérfürdő lesz, már az enyhe groteszk beütésű főcím és az alatta csengő dalocska biztosít minket. Miután Aja tulajdonképpen lelövi, hogy kikkel kerülnek majd szembe a hőseink, csak arra vársz, hogy betoppanjanak. És a meglepetés erejétől félig megfosztva nem számítasz túl hatásosra, pedig itt jön a pont, ahol először szakad be a tűrőképességed, ha nem vagy elég edzett - mondjuk a mai torture porn tengerben nagyobb halak úszkálnak, de nem ez a lényeg. Borzasztó hatásosan, a szépen megágyazott expozíció után a torzszülött mocsadékok be-VÁGODNAK, tépnek-zúznak ölnek és nem szégyellik. Sőt, morbid és kéjes módon az utolsó pillanatig kiélvezik, hogy a gyengébbik nem képtelen velük bármit is kezdeni. 

Ennek levezénylésében pedig Aja mesteri. A feszültségteremtést olyan zenével spékeli meg, amitől lehámlik a bőröd, a helyzet abszurd, fusztrált és sokkoló, de a java még csak eztán jön. Beindul a mentőakció, egy kissé kitágítottabb képet kapunk arról, hogy kik ezek a sivatagi emberek és mi a fenét keresnek még mindig itt, miközben a film vérbősége folyamatosan növekszik, az adrenalinfaktorával kézen fogva jár haláltáncot. Még csak azt sem lehet mondani, hogy kiszámítható sorrendben pusztulnak el a karakterek, ahogy a végkifejlet is remekül működik mindkét szálon mielőtt végül egybefonódik. 

Tulajdonképpen a rettegés metamorfizálódott változatban jelenik meg, de a mű garanciát ad arra, hogy markold a karfát, mielőtt hátulról felbukkan egy szétcseszett arcberendezés és beléd állítja a baltát. Színtiszta horror.

értékelés: 10/10

GORE boy